La Hulpe

Az első héten még nincs volt semmi dolgom, ezért úgy döntöttem, hogy felfedezem La Hulpe-öt.

Hogy is kerültem ide?

Az indulás előtt, már írtam róla, eléggé nem stresszeltem túl a készülődést... És nem igazán találtam szállást sem. Ez a SZIGET és a SZIN környékén kezdett igazi pánikba átváltozni, már amennyire hagyom magam egy fesztiválon idegeskedni.😈 Hát nem! 😆De a SZIN-en teljesen véletlenül kaptam egy e-mailcímet, amire írtam, és nagyon gyorsan kaptam választ is! Egy kedves hölggyel vettem fel a kapcsolatot, kiderült, hogy van velem egyidős fia (később megtudjátok miért fogalmazok ilyen óvatosan), írta, hogy pont lesz az ő házukban üres szoba, amit ki tudok bérelni. Mindent elintéztünk emailben, úgy volt hogy kijön értem a reptérre, de tudjátok, hogy végül nem jött össze, de Brüsszelben egy másik helyen találkoztunk, és ő hozott el a házba. Kiderült, hogy tényleg az ő saját házában, ahol él, egy szobát kapok, nagyon kis aranyos kedves szoba, úgy néz ki, mintha az előző lakó csak épp beszaladt volna a városba, az asztalon minden szétpakolva.

No de a ház:

akarom mondani kastély!

Szóval vissza a túrához!
Ha az ember rákeres La Hulpe-re a Google-ön, egy kastélyt (na jó egy igazibbat) fog találni. Úgy döntöttem felfedezem! A google térképpel kicsit megküzdöttem, de valami utat sikerült offline találnom a telefonomra, illetve indulás előtt is igyekeztem alaposan tanulmányozni a térképet.

Az építészet Belgiumban eléggé hasonló Németország néhány területéhez. A magyarhoz képest eléggé más, de ki mondjuk több időt töltött el pl. a bajor térségben, annak bár nem ugyanaz, de ismerős lehet a hely. Nagy hagyománya van a sima téglával befedett épületeknek.

Az úton mindenféle különlegességet láttam, házakat, hipszter bokrokat:

farm szerű épület

Az úton mosolygósan haladtam, szép időnk is volt, és jól éreztem magam végre. Az egyik ház előtt egy férfi épp a postáját nézte talán, rám köszönt azzal a bizonyos Bonjuor-ral! Én vissza is köszöntem, ezen felbuzdulva társalgást szeretett volna kezdeményezni, de a a szép köszönés megtévesztette: én valójában egyáltalán nem tudok franciául.
Szépen lassan varázslatos kis házikók között mesebeli bokrokkal szegélyezett utam elért a Kastélyig, avagy ahogy itt hívják:

 És itt egy még varázslatosabb utazás vette kezdetét! Ettől a táblától már csak gyalog lehetett tovább menni, ugyanis a kastély egy hatalmas park túlsó végén magasodott.Volt itt például hatalmas fenyőfa, édes kis tavacska, és az egész ösvényen végigkísért az egyre közeledő kastély látványa.

Château de la Hulpe