Őszi sanzon

Régen nagy Ősz-párti voltam, de aztán az utóbbi időben kicsit elbizonytalanodtam aTavasz javára. Mert olyan friss és színes, a hosszú szürkeség után már úgy kell, mint egy falat kenyér a lelkünknek. Végre újra meleg van, és nyílik az a sok gyönyörű virág! Főleg Szegeden próbált ily csalafintán elcsábítani a Tavasz. Majdnem sikerült is. De amit itt most látok arra nincs szó. Kész, az Ősz teljesen rabul ejtette a szerelmes szívemet. Mert a Tavaszt a vágyakozás teszi igazán naggyá. Hogy oly sokáig színtelen hidegben várjuk, mint messiást. Ott a sok terv újév után, "majd ha jó idő lesz...". De az Ősz egészen más. Önmagában tökéletes. A Nyáron mindenki kirezgi magát, őrültséget csinál, elutazik, szerelmes lesz, csalódik, tombol, pihen, táncol, játszik, énekel, kalandozik, barátokat szerez, és megy a YOLO meg a Carpe diem! A Nyár egy hatalmas zűrzavar, és utána az Ősz a megnyugvás. Az emberek még mosolyogva gondolnak a bolondos Nyárra, szívükben őrzik a sok meleg kis emléket, még nem temetik. A barátokkal töltött Nyár után kezd lassan mindenki a családos karácsonyra hangolódni. És a természet... Nem a Tavasz a színek igazi mestere. A nyíló virágok élénksége nem küzdhet az lombkoronák ötvösével. Az Ősz a teljesség. A színek ilyenkor méltóságosabbak. A levelek végre mélysárgák lesznek, ami felüdülés a Nyár szikkadt sárgájához képest. És az a sok gyönyörű vörös és bordó. Mind a levelek, mind a bogyók. És a köd, ami összemossa az egészet, és a deres fű ami teljessé teszi. Minden itt van, és minden pihen. Az Ősz a teljesség és a megnyugvás! Az Ősz önmagában tökéletes.